2011. szeptember 7., szerda

551

Állatorvosi rendelőben találkozik a tacskó, a puli és a német dog. A dog megkérdi a tacskót, hogyan került ide - Tudod, a vérem a hibás mindenért... A szomszéd kacsái olyan pofátlanok voltak, állandóan az orrom előtt billegették magukat. A végén már nem tudtam elviselni, átszöktem a sövényen és reccs... Ezt a kacsa nyaka csinálta. És többet nem mozdult. Olyan mulatságos volt. Csak amikor harmadszor ismételtem meg, akkor a gazdim felesége kijelentette, hogy el kell vigyenek az állatorvoshoz. - És itt kigyógyítanak? - Nem. Euthanásia következik... - Ó, te szegény! És te miért vagy itt? - fordul a pulihoz. - Tudod, engem is a vérem juttatott ide. Nem tudtam elviselni a postást. Olyan idétlen ruhája van, meg a szaga is valami förtelem. Akkor haraptam bele, amikor az újságot dugta át a kerítésen. Aztán a gázas következett. Az is egy hihetetlen alak! Amikor aztán a rendőr bokáját is elkaptam, akkor a gazdám elhatározta, hogy ide hoznak. Euthanásia. - Ó... És te? - fordulnak a doghoz. - Hát nekem is a vérem... Tudjátok, én otthon könnyedén nyitom az ajtókat is, a méretemből kifolyólag. Egyszer a fürdőszobába mentem így be, amikor a gazdim éppen a szappan után hajolt a zuhanyozó alatt. Hát azt látnotok kellett volna... A gyönyörű fenekét, gömbölyű melleit... Szóval nem tehetek róla, a vérem engem is elárult. Aztán amikor harmadszor történt meg a dolog, a gazdim szólt a férjének, hogy hozzon el az állatorvoshoz. - Euthanasia! - néz össze a tacskó a pulival. - Á dehogy! Csak egy kicsit megreszelgetik a körmeimet.

Nincsenek megjegyzések: